• ELLE Riport, 2005 február
  • Szerző: Horváth Cili


02A valóság magándetektívjei nem fotelben mélázó Sherlock Holmes-ok vagy Poirot-k, de nem is lesipuskások vagy pénzbehajtók. Az emberek a legtöbbször akkor fordulnak hozzájuk, ha a hatósági út reménytelen vagy túl lassú.

A magánnyomozás Amerikában százötven éve elit szakma. Nálunk most kezd ismertté válni: csak Budapesten közel ezer magánnyomozó tevékenykedik, bár komolyabb iroda csak egy-kettő található a piacon. Lassan kialakul állandó ügyfélkörük, Magyarországon ugyanis a hatóságok csak bűncselekmény alapos gyanújával nyomozhatnak, és a bíróságok óriási lemaradása miatt a legkisebb ügyekben is csak öt-hat év elteltével születik döntés. A magándetektívek munkája viszont előrelendítheti egy-egy ügy menetét.

NEM NYOMASZTJA ŐKET SOK SZÁZ ÜGY

Bonyolult gazdasági bűncselekményekben akik tehetik, előbb fordulnak magánnyomozókhoz, mint a rendőrséghez. „Gyorsabb, szakszerűbb eljárást biztosítunk és az ügyfél megelégedésére törekszünk, hiszen ebből élünk. A hatóságokkal ellentétben a mi vállunkat nem nyomja egyszerre több száz ügy, így hatékonyabban nyomozhatunk. Célunk, hogy az adott ügyet előrevigyük, és a bírósági tárgyaláson jobb pozícióba kerüljön ügyfelünk” – mondja Sasvári Rudolf, a Perfect Loyd Magánnyomozó Iroda munkatársa.

Egyes ügyek rendkívül nehezen bogozhatók ki, és a szálak gyakran túlnyúlnak az országhatáron. Jó példa erre az az eset, melyben a megbízó egy német vállalkozó volt. Ez az üzletember a megtakarított pénzéből több mint százezer dollárt befizetett egy svájci befektetőtársasághoz azzal, hogy megfelelő futamidő alatt különböző hozamokat kap majd. Ám az első néhány részlet után a hozamok elakadtak. Kiderült, hogy a társaság rég megszűnt, és a tagok előzetes letartóztatásba kerültek. Másfél év után viszont bizonyítékok hiányában szabadon engedték őket. A svájci ügyészségnél elmondták a német férfinak, hogy a társaság volt vezetője valószínűleg Magyarországon tartózkodik. A német úr tehát megkeresett egy német-magyar ügyvédi irodát, és ők ajánlották ügyfelüknek a magánnyomozót.

„Nem volt egyszerű, de megtaláltuk a szóban forgó személyt Magyarországon – meséli Sasvári Rudolf. – Már a '90-es években tevékenykedett itt, és olyan jól érezte magát, hogy sorra hozta létre vállalkozásait. Svájci feleségétől akkor vált el, amikor kiderült, hogy Magyarországon is van egy felesége. De mára a magyar nő is a múlté, és az úr egy távol-keleti lánnyal él együtt. A keleti kapcsolatra valószínűleg azért van szüksége, hogy ha felforrósodik a talaj a lába alatt, olyan országba menekülhessen, amelyikkel nincs kiadatási egyezményünk. Végül az ügyvédi iroda úgy döntött, nem tesz feljelentést. Ezek után csak a német üzletember vérmérsékletén múlik, mi történjen azzal, aki ellopta a pénzét.”

HOVÁ JÁR A FÉRJ ÉJSZAKÁNKÉNT?

A polgári ügyek mellett magánügyekben sem lehet az állami szervekhez fordulni. „Hűtlenségi ügyeket önmagukban nem szoktunk vállalni, mert ha valaki úgy érzi, megcsalja a partnere, az általában úgy is van, kegyetlenség lenne, ha még fényképekkel is bizonyítanánk. Az ilyen jellegű megbízásoknak inkább a válóper előkészítésekor van értelmük. Mi két esetben fogadjuk el a megbízást: ha komoly vagyonról van szó – például a férj eltitkolja vagyona jelentős hányadát, amit a szeretője élvez –, vagy ha a gyerekek elhelyezésének kérdése merül fel - például bizonyítjuk, hogy alkoholista vagy kábítószerfüggő az egyik házastárs” – említi a szakember.

Az iroda éppen nemrég kezdett el egy ilyen jellegű feladatot. A megbízó egy magyar nő, aki néhány évig együtt élt egy itt dolgozó amerikai férfival, és közös gyerekük születése után össze is házasodtak. Most válnak, és a bíróságon a férfi kijelentette, magával viszi most négyéves kislányukat Amerikába. A feleség arra kérte a magándetektíveket, vizsgálják meg, alkalmas-e a férj a gyereknevelésre. „Megmondtuk, hogy ha nem tudjuk bizonyítani, hogy a férfi alkoholista vagy drogos, akkor nincs sok esélyünk. Az asszony aztán adott egy támpontot. Gyanította, hogy a férjének nemcsak a nők tetszenek, és hogy nagy kedvelője az éjszakai életnek. Mi néhányszor elkísértük szórakozni. Kiderült, hogy rendszeresen berúg a kollégáival, egyszer pedig sikerült elcsípni egy közismert melegbárban is, ahová szemmel láthatólag ismerkedni járt. Mi mindezt dokumentáltuk. A per még folyik, de a hölgy ügyvédje rendkívül örült a fényképeinknek.”

A profi irodák nem vállalnak el akármilyen ügyet. Vigyázniuk kell arra, kit fogadnak el ügyfélnek, és hogy az illető mire fogja felhasználni az információt. „Például jött egy férfi, aki a volt barátnőjét akarta mindenáron felkutatni, holott egyértelmű volt, hogy a lány nem akar vele találkozni. A férfi nem volt hajlandó elárulni, miért is olyan fontos ez neki, így nem is vállaltuk el. Tökéletesen meg kell bíznunk az ügyfélben” – mondja a nyomozó.

SAJÁT KILÉTÜK TITOKBAN MARAD

A magánnyomozó-irodáknál egyébként kész szakemberekre van szükség, a Perfect Loydnál például tizenöt-húsz év „utcai” nyomozói múltat kell igazolni. Egy személy hosszabb idejű megfigyelése, dokumentálása viszont egy jól összeszokott társaság nehéz munkája, melyhez három-négy autó, mindegyikben két ember, valamint technikai eszközök (fülhallgató, saját frekvencia) szükségesek. Fontos munkatársak a titkos környezet-tanulmányozók, akiket Amerikában „kérdezőknek” hívnak. Ők olyan különleges pszichológiai érzékkel megáldott emberek, akik vadidegen helvre becsöngetve pillanatokon belül megszerzik a szükséges információt, anélkül, hogy saját magukról bármit is elárulnának. Ilyen szempontból ez a munka mégiscsak hasonlít egy kicsit arra, amilyennek a krimik alapján elképzeljük.

Publikációk

Keresés az oldalon