• Szerző: Vikman László, 2002. november 25.


Sasvári Rudolf magánnyomozó, a Klasszikus magánnyomozástan című, 2000-ben megjelent könyv szerzője. A tevékenység magyarországi történetéről, helyzetéről, szabályozottságáról, sajátosságairól kérdeztük, valamint arról is, hogy hogyan válhat valaki magánnyomozóvá.

– Kérem, foglalja össze röviden, pár mondatban a magánnyomozás magyarországi történetét.

  • A magánnyomozás rövid magyarországi történetét bemutattam könyvem 24-32. oldalain, ezért itt most csak a lényeges állomásokat sorolnám fel:
  • Magyarországon a magánnyomozási tevékenységet először 1914-ben egy BM körrendelet szabályozta.
  • A Tanácsköztársaság kormánya a fenti rendeletet hatályon kívül helyezte.
  • 1923-ban a magánnyomozást újra engedélyezte és szabályozta egy BM körrendelet.
  • 1949-ben a kommunista belügyminiszter betiltotta Magyarországon e tevékenységet.
  • 1977-ben az ún. deregulációs folyamat eredményeképpen a fenti tiltórendelet hatályon kívülivé vált.
  • 1982-ben a Pinkerton-botrányt követően a belügyminiszter ismét rendeletben tiltotta meg a magánnyomozást hazánkban.
  • E tevékenységet csak 1995. július 14-étől szabad legálisan folytatni Magyarországon, egy kormányrendelet következtében.


– A magánnyomozói tevékenységhez rengeteg romantikus és a szórakoztató médiából származó sztereotípia kapcsolódik. Okoz-e problémát ez a torzítás az ügyfelekkel tartott kapcsolatban? Milyen ehhez a képhez képest a valódi munka?

Valóban, ez némileg problémát jelent, hiszen a mozifilmeken felnőtt emberek azt gondolják, hogy a magánnyomozó magányos hős, aki egyedül old meg minden problémát. A valóság azonban ettől távolabb nem is lehetne. Különösen a személyek megfigyelésénél komoly technikai felszereltség (gépjárművek, rádióösszeköttetés, videokamerák stb.) és jól összeszokott csapat szükséges, amely természetesen jelentősen megnöveli a szolgáltatás árát.

A laikusok nem tudják, pedig mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a magánnyomozó elsősorban nem problémákat old meg, hanem adatokat gyűjt, eseményeket dokumentál, és ezáltal olyan információkhoz juttatja a megbízót, amely elősegíti a probléma megoldását. Ez azonban elsősorban az ügyvédek, vagy valamilyen közigazgatási hatóság, vagy az igazságszolgáltatás feladata. A magánnyomozó tehát az adatok gyűjtésével helyzetbe hozza megbízóját, de nem oldja meg a problémát. (Emlékezzünk, az információ önmagában is hatalom.) Ezért nem győzzük hangsúlyozni, hogy a magánnyomozó például nem pénzbehajtó!

– Milyen feladatokat vállalhat, vállal el egy magánnyomozó hazánkban?

Gyakorlatilag bármilyen feladatot elvállalhatunk, amely nem ütközik jogszabályba. A magánnyomozásról szóló törvény kifejezetten három dolgot tilt meg: a) a magánnyomozás nem irányulhat diplomáciai, konzuli képviseletek, illetve az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjainak tevékenységére, b) a hivatalos személyek hivatali tevékenységére, és végül c) a természetes személyek személyes és különleges adataira vonatkozóan.

– Melyek azok a területek, ahol előnyben van a hivatalos nyomozószervekkel szemben, milyen feladatoknál jobb vagy egyedüli választás egy magánnyomozó megbízása?

A hivatalos nyomozószervekhez képest a magánnyomozóknak semmiféle plusz jogosítványai nincsenek, pusztán annyi, mint egy átlagállampolgárnak.

A nyomozóhatóságokkal szembeni vitathatatlan előnyünk mégis abban rejlik, hogy rugalmasabbak vagyunk, gyorsabban reagálunk, és ha kell, folyamatosan (24 órában) a megbízó rendelkezésére állunk.

A nyomozószervek hazánkban is, mint a világon mindenütt túlterheltek, nyilvánvalóan nem jut minden ügyre egy ember, esetleg egy néhányfős csapat, amely kizárólag az üggyel foglalkozik, ha kell, napi 24 órában. A magánnyomozók viszont pontosan ezt teszik. További előny, amely egyben éppen kiegészítheti a rendőri munkát is, hogy míg a hivatalos szervek többnyire nyílt eljárással dolgoznak, addig a magánnyomozók csaknem mindig konspiratív módon járnak el, s így olyan bizalmas információknak is birtokába juthatnak, amelyet az emberek hivatalos szervek előtt esetleg eltitkolnak.

Ugyanakkor – a második kérdésére válaszolva – a konspiratív adatgyűjtés a későbbi nyílt rendőri fellépést előkészítheti, például ha a magánnyomozó irodának sikerül felderíteni egy körözött bűnöző rejtőzködési helyét, a rendőrséget is nyomra vezetheti, természetesen amennyiben ez a megbízó szándékának megfelel. Az eltűnt adós magánszemélyt, vagy a "felszívódott" eladósodott cégeket pedig a magánnyomozókon kívül senki sem keresi.

– Mindenhol a világon ugyanolyan nagyjából a magánnyomozói megbízások összetétele vagy országonként változó, hogy milyen ügyekben kérik a szakemberek segítségét? Vannak speciálisan magyar ügytípusok?

Az ügytípusok – véleményem szerint – világszerte csaknem egyformák, ha vannak is apróbb aránybeli eltérések, például Amerikában sokkal elterjedtebb az üzleti hírszerzés, így ennek elhárítása sokkal hangsúlyosabban szerepel a magánnyomozók repertoárjában, itthon csupán pár éves múltra tekint mindez vissza, bár a tendencia e tekintetben is egyre növekvő. Az ügytípusok azért ennyire egyöntetűek világszerte, mivel a magánnyomozókat egyrészt olyan ügyekben veszik igénybe, amelyekben a hivatalos szervek nem nyomozhatnak, például a polgári, örökösödési ügyekben, a hűtlenséggel kapcsolatban, az adósok tényleges vagyoni helyzetének feltárásában; másrészt az olyan bűnügyekben, amelyekben a hivatalos szervek tehetetlenek, vagy amelyeket nem vesznek elég komolyan, (lásd a napjainkban nagy port kavart, közönséges zaklatásként indult, gyilkossággal végződött ügyet Ercsiben).

Speciálisan magyar ügytípusok nincsenek, csak speciálisan magyar megbízók. A külföldi megbízóink előrelátóak, az üzletkötést megelőzően kérik a leendő partner preventív ellenőrzését, míg a magyar megbízók általában mindenféle ügyletbe belemennek a nagy pénz reményében, de a preventív ellenőrzésre sajnálják a kiadást, majd amikor "futnak a pénzük után", akkor kiáltanak ügyvédért, rendőrért, pénzbehajtóért, magánnyomozóért.

– Melyek a szakma szempontjából a legfontosabb jogszabályok, mennyire tartja jónak a magyar szabályozást, milyen pontokon volna szükség változtatásra?

Alapvetően két jogszabály vonatkozik ma hazánkban a magánnyomozókra: a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény, valamint annak végrehajtási rendelete, a 24/1998. (VI. 9.) BM rendelet.

Szerény jogi ismereteim szerint jogszabályt akkor szükséges alkotni, ha azzal az állampolgárok részére valamilyen jogokat adnak, illetőleg kötelezettségeket rónak. A fenti törvény magánnyomozókra vonatkozó része azonban kizárólag kötelezettségeket ró az e szakmát, pontosabban hivatást választókra, s mint azt az előzőekben már említettem a magánnyomozóknak semmiféle plusz jogosítványai nincsenek. Az pedig mindenféle polgári jogi alapelvvel ellentétes, hogy a magánnyomozási megbízási szerződést minden esetben írásba kell foglalni, sőt ez alapján a megbízókat egy naplóban nyilván kell tartani, amelybe a rendőrhatóság bármikor betekinthet. Azok a magánnyomozók, akik ezt az előírást szigorúan betartják, pontosan azt a bizalmi viszonyt rúgják fel ügyfeleik vonatkozásában, ami ennek a szakmának a lényege.

– A magánnyomozók nagy része a volt rendőrök közül kerül ki, ami vitathatatlan előnyt jelent számukra. Mit kell tennie annak, aki magánnyomozó szeretne lenni, azonban nincs rendőrségi előképzettsége, vagy mondjuk jogi esetleg közgazdasági egyetemet végzett? Milyen tulajdonságok, készségek jellemzik a jó szakembert, milyen ismereteket kell elsajátítania?

A már fentebb leírt jogszabályok pontosan meghatározzák, hogy kik lehetnek magánnyomozók, illetve milyen egyéb korlátozások vannak e tekintetben. A 38/1997. (VI. 27.) BM rendelet pedig felsorolja a magánnyomozói szakképesítés szakmai és vizsgáztatási követelményeit, vagyis azok a személyek, akik nem rendelkeznek például jogi egyetemi, rendőrtiszti főiskolai stb. végzettséggel, rendőrhatósági vizsgát kell tenniük meghatározott jogi, kriminalisztikai és pszichológiai ismeretekből, hogy a tevékenységre engedélyt kapjanak. Az említett jogszabályok alapvégzettségként sajnos csak középiskolai érettségit írnak elő a magánnyomozók részére, a mai világban ez szerintem nem elegendő, bár az is igaz, hogy nyomozni csak az utcán lehet megtanulni, s legalább 7 év szakmai gyakorlat szükségeltetik ahhoz, hogy valaki önállóan tudjon "nyomozni". Ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy kialakuljon az ún. kriminalisztikai gondolkodásmód.

Nagyon sok magánnyomozói engedély van kiadva ma Magyarországon, mondhatni "több az eszkimó, mint a fóka". Ugyanakkor sajnos az irodáknál dolgozó magánnyomozók nagyszázaléka kókler, akik esetleg pár évig a rendőrségen dolgoztak, s miután nem igazán váltak be, úgy gondolják, hogy magánnyomozónak jó lesznek, hiszen nyomozni mindenki tud.

A komolyabb magánnyomozó irodák viszont krónikusan szakemberhiányban szenvednek. A magánnyomozás meglehetősen költséges szolgáltatás, a minőségi munkához pedig elegendő idő és szakértelem szükségeltetik, s mint tudjuk, egyik sem olcsó.

A kóklerek ugyanakkor onnan ismerszenek meg, hogy mindig olcsók, soha nem írnak jelentést, csak szóban tájékoztatják a megbízót, hitegetnek és a levegőbe beszélnek. Fontos ismérv továbbá, hogy nem merik megkockáztatni, hogy mintegy előfinanszírozzák saját nyomozásukat, ezért a pénzt mindig előre kérik, utólag azonban nem készítenek részletes elszámolást.

– Érdemes a pályát választani? Mennyire keresett az ilyen szolgáltatás jelenleg hazánkban?

Érdemes a pályát választani, de csak abban az esetben, ha az illető komolyan akar foglalkozni a témával. A magyar gazdaság folyamatos fejlődése, az európai normák fokozatos átvétele, a büntetőeljárási jog reformjának kiteljesedése, különösen az ún. pótmagánvád indítvány intézményének bevezetése feltétlenül keresletet fog indukálni a megbízható magánnyomozási szolgáltatások piacán. Vagyis, az elkövetkezendő öt-tíz évben rohamos igénynövekedésre számítunk főként a gazdasági ügytípusok és a büntetőügyek területén.

– Milyen volt a fogadtatása a 2000-ben megjelent könyvének szakmán belül és kívül? Tervezi az újabb kiadást, a kézirat bővítését?

Egy kicsit csalódtam, mert ez az írás bár kifejezetten tankönyv, tehát szakirodalom és nem bestseller, mégis jobban érdekelte a laikusokat, mint a szakmát, annak ellenére, hogy ez a könyv mind Magyarországon, mind Európában egyedülálló, hiszen – hivatkozva saját forráskutatási adataimra – a mai napig ez az egyetlen magánnyomozással foglalkozó tankönyv; s jelenleg a könyv több rendvédelmi szakközépiskolában fakultatív érettségi tárgy alapját képezi.

Igaz azonban az is, hogy olyan komoly szakmai tekintélyek, kiváló kriminalisták nyilvánítottak pozitív véleményt a könyvről, mint Dr. Bótz Endre, Budapest főügyésze, vagy Dr. Tóth Tihamér, a Magyar Detektív Szövetség ex-főtitkára, aki korábban a Rendőrtiszti Főiskolán 20 évig tanított nyomozáselméletet. A második, bővített, illetve javított kiadás már útban van, a Perfect Loyd Kft. gondozásában.

Publikációk

Keresés az oldalon