• Detektor Plusz, 2006. január-február
  • Szerző: Sasvári Rudolf

A mai magyar gazdasági életben a pontos és objektív céginformáció beszerzése, illetve a részletes cégtörténet összeállítása jelenti az egyik leggyakoribb magánnyomozó-tevékenység, de az üzleti hírszerző munka kiindulópontját is. És ez nem véletlen, hiszen nemcsak a megbízó (általában gazdasági társaság) konkurenséről való informálódás piacgazdasági követelményét, így a működését tekintve fiktív, csak papíron létező fantomcégek, vagy azokban az úgynevezett stróman személyek kiszűrését szolgálja, hanem tulajdonképpen ez képezi az alapját a későbbi korrekt és kölcsönös előnyökön nyugvó üzletkötések előkészítésének is. Tehát mindenképpen egyfajta döntés-előkészítő folyamat része, amelyhez valóban pontos és objektív információkra van szükség.

Mindenekelőtt különbséget kell tennünk a céginformáció és a cégtörténet között. Céginformáció - pontosabban fogalmazva egy céginformációs jelentés elkészítése - alatt egy adott gazdasági társaság aktuális tulajdonosi szerkezetének, vezetési rendszerének, alkalmazotti összetételének, piaci helyzetének, gazdasági-pénzügyi állapotának, fő tevékenységi körének, cégkapcsolatainak és kapcsolt vállalkozásainak, valamint piaci törekvéseinek megállapítását értjük, a cégtörténet pedig kiegészül e tényezőknek a gazdasági társaság alapításáig visszanyúló múltjával is.

Ez a fajta magánnyomozói, vagy ha úgy tetszik legális hírszerző tevékenység a mindenki által hozzáférhető cégiratok alapos tanulmányozásával kezdődik. A területileg illetékes cégbíróságokon található, dossziékba rendezett cégiratokat az adatgyűjtést végző nyomozó elsősorban a részére meghatározott hírigény - azaz a megbízás tárgyának - figyelembevételével olvassa el, jegyzeteli ki, illetve kér azokról másolatokat vagy kivonatot. A betekintést végző detektívnek - függetlenül a részére meghatározott hírigénytől - minden esetben ajánlott kijegyzetelni a vizsgált gazdasági társaság tagjaira, tulajdonosi szerkezetére (a zártkörű alapítású vagy egyszemélyes részvénytársaság alapítóira), a vezető tisztségviselőkre, a felügyelőbizottság tagjaira, a cég székhelyére, telephelyeire, fióktelepeire vonatkozó adatokat, neveket és címeket, mert ezek képezik a későbbi személyes nyílt vagy leplezett adatgyűjtésének, az úgynevezett területi vagy helyszíni munkájának célpontjait.

A fentiekre tekintettel tehát elsősorban milyen okiratokat kell alaposan áttanulmányoznia a magánnyomozónak? Mielőtt felsorolnánk ezeket, le kell szögeznünk, hogy az adatgyűjtést végző nyomozónak alaposan ismernie kell a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltakat, ellenkező esetben nem tud eligazodni a betéti társaságok, kft.-k, kkt.-k, kht.-k, részvénytársaságok útvesztőjében. A legtöbb, illetve legfontosabb adat a társasági formáktól függően:

  • a társasági szerződésekből, az alapító okiratokból, alapszabályokból, illetve azok módosításaiból,
  • a taggyűlési vagy közgyűlési jegyzőkönyvekből,
  • a különféle változásbejegyzési kérelmekből (a cégnév, a székhely, a telephely, a fióktelep, a tagjegyzék, a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, a könyvvizsgálók változása, a jegyzett
  • tőke emelése-leszállítása stb.) és az azokat jóváhagyó bírósági végzésekből,
  • a mérlegekből, valamint
  • a törvényességi felügyeleti eljárások irataiból nyerhető ki.

A céginformációs jelentés összeállításához, illetve a cégtörténet megírásához hasznos segítséget, illetve eligazodást nyújt az alábbi táblázatba foglalt szempontrendszer.

A cégiratok tanulmányozását követően a detekttvnek - a valóságos helyzet megállapítása érdekében - minden esetben személyes adatgyűjtéseket szükséges végrehajtania, vagyis a körülményektől függően nyílt vagy operatív meghallgatásokat esetleg megfigyeléseket a vizsgált gazdasági társaság székhelyén, és ha van, telephelyein, illetve fióktelepein, valamint azok környezetében is. Ez különösen a csak papíron létező fiktív vagy fantomvállalkozások kiszűrésekor elengedhetetlen. Az adatgyűjtés szempontjából szintúgy hasznos lehet a különféle cégismertetők vagy más promóciós anyagok beszerzése is, a törvény által oltalom alá eső védjegyek esetleges használatának, bitorlásának megállapíthatósága érdekében pedig kötelező.

Az úgynevezett mélységi információk megszerzéséhez azonban a fenti adatgyűjtési módszerek nem elegendőek. A mélységi információk, adatok megszerzésénél - amelyek még nem jelentenek üzleti titoksértést, illetőleg későbbi felhasználásuk sem ütközik jogszabályba - célszerű eseti informátor, esetleg informátorok alkalmazása. E tekintetben információforrások lehetnek a cég kizárt tagjai, leváltott vezető tisztségviselői, elbocsátott alkalmazottai, tehát olyan személyek, akikben vélhetően már nem munkál a cég iránti hűség, lojalitás, vagy kifejezetten sértődöttek. Természetesen kellő körültekintéssel és óvatossággal kell megközelíteni ezeket az embereket, erre legalkalmasabb, ha valódi célunkat leplezzük, Érdemes továbbá leplezett vizuális felderítéseket végrehajtani a termelő, illetve kereskedelmi vállalkozások telephelyein, fióktelepein lévő eszközök, gépek, gépi berendezések, raktárak árukészletének felmérése érdekében. Értékes információkhoz juthatunk, ha a vizsgált céggel - legenda vagy ürügy felhasználásával vagy egy fedőcég közbeiktatásával - színlelt üzleti kapcsolatba tudunk kerülni, például próbavásárlást hajtunk végre, vagy sikerül árajánlatot, esetleg szerződéstervezetet beszerezni tőle.

A vizsgálat tárgyát képező gazdasági társaságról összegyűjtött elsődleges adatokat természetesen értékelni szükséges, különösen a komplett cégtörténet összeállítása igényel jó értékelő- és elemzőkészséget az azt végző személytől. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy az egyszerűnek látszó céginformáció beszerzése során, a cégkapcsolatok felderítésekor a magánnyomozás súlypontja eltolódik bizonyos magánszemélyek tevékenységének ellenőrzésére. Ez az objektív felderítés szempontjából mindenképpen helyes irány, hiszen ha valaki egyidejűleg számos gazdasági társaságban meghatározó mértékű befolyást biztosító üzletrésszel rendelkezik, vagy több kapcsolt vállalkozásban tölt be vezető tisztséget, az esetek nagy részében a cégek között mindig találunk fiktív, pusztán spekulációs célokat szolgáló papírvállalkozásokat, vagy úgynevezett „számlagyárakat”, ami a háttérben valamilyen gazdasági, pénzügyi, illetve adóbűncselekmény gyanúját veti fel.

Publikációk